Akupunktúra
Már legalább 2000 éves hagyománya van ennek az egészség megőrzésére irányuló rendszernek, mely egyben önálló akadémiai tradíció is.
Mi az akupunktúra?
Az akupunktúra kínaiul (zhen jiu), melynek pontos fordítása: akupunktúra és moxibuszció. Az akupunktúrás kezelés testfelszíni ingerpontok tűszúrással vagy hővel történő stimulációjából áll.
Miért hatásos az akupunktúra?
Vajon miért vált ennyire népszerűvé és elismertté világszerte ez a módszer? Ennek az a fő oka, hogy az emberek valóban hatékonyságát tapasztalják meg különféle egészségügyi problémák kezelésében.
Energiaáramlás az akupunktúrás pontokban: Az emberi testben energia csatornák, úgynevezett meridiánok húzódnak, amelyeken az életerő (qi vagy chi) áramlik. Amikor ez az áramlás zavart, különféle betegségek vagy egészségügyi problémák jelentkeznek. Az akupunktúrás tűszúrásokkal ezeket az energiaáramlásokat korrigálják, ezzel elősegítve a test természetes egyensúlyának helyreállítását.
Endorfin termelés: Tudományos kutatások kimutatták, hogy ez a kezelés stimulálja az endorfinok, a természetes fájdalomcsillapító hormonok termelését. Ezek az anyagok segítenek enyhíteni a fájdalmat és elősegítik a jó közérzetet.
Stresszcsökkentés és relaxáció: Az akupunktúrás kezelés sok ember számára mély relaxációt és nyugalmat hoz. A stressz enyhítése révén hozzájárul az általános jólét növeléséhez és számos betegség megelőzéséhez.
Gyulladáscsökkentő hatás: Egyes kutatások azt sugallják, hogy a kezelés csökkentheti a gyulladást a testben, ami számos krónikus betegség kezelésében lehet előnyös.
A test és az elme kapcsolata: Az akupunktúra nem csak a testre hat, hanem az elmére is. Segít megtörni a negatív gondolati mintákat és elősegíti az érzelmi egyensúlyt.
Számos ember számol be arról, hogy kezelések után javult az általános közérzetük, csökkent a fájdalmuk vagy más tüneteik. Bár működési mechanizmusa még nem teljesen ismert, a gyakorlatban történő alkalmazása és a pozitív visszajelzések alapján kétségkívül hatékonynak tekinthető számos egészségügyi állapotban.
A hagyományos kínai orvoslás
Az akupunktúra Kínában alakult ki és megközelítően 2500 évvel ezelőtt nyerte el a mai gyakorlattal már azonosítható formáját. Az akupunktúrás kezelések megtervezésének és kivitelezésének elméleti háttere a hagyományos kínai orvoslásból származik, attól nem elválasztható.
A kínai medicina az akupunktúrán kívül még sok más gyógyító eljárást is magában foglal:
A „külső” kezelések felölelik az akupunktúrát vagy az akupresszúrát, a moxibustiót, (kombinált fito- és hőterápia, melynek során a testen vagy annak közvetlen közelében szárított gyógynövényt égetnek el) a kínai masszázst, a fürdőterápiát, a Tai Qi-t (kínai harcművészeti és egészségmegőrző mozgásterápia) és a légzésterápiát (Qi Gong). A „belső” kezelések pedig a különböző „gyógyszereket” a táplálkozásterápiát és a meditatív gyógyítást foglalják magukba.
Különbség a kínai és a nyugati gyógyászat között
A kínai gyógyászat az emberi test olyan sajátos vonatkozásaira is tekintettel van, amelyek a nyugati orvostudomány számára lényegtelenek. Ugyanakkor viszont a nyugati orvostudomány az emberi test olyan részleteit is feltárta és ábrázolta, amelyek a kínai gyógyászat számára lényegtelenek, leírásaiban nem szerepelnek.
A nyugati fül számára a kínai gyógyítás kifejezései is furcsán hatnak.
A különbség azonban a két orvoslás között jóval nagyobb mint az őket leíró nyelvezet különbsége. Az eljárások mélyén húzódó gondolkodási folyamat, amely az orvost megfigyelései és ítéletei meghozásában vezérli, ténylegesen és radikálisan különbözik a két hagyományban. A nyugati orvos egymástól jól elhatárolt betegség-, ill. kórokozókategóriákban gondolkodik. A tünetből kiindulva kutatja az azt létrehozó mechanizmust. Meghatározott okot keres egy jól körülírható betegséghez.
A pontos diagnózis egy szűk terület egzakt, mérésekkel alátámasztható leírása. A nyugati orvos gondolkodásmódja elemző jellegű: feltárni a jelenséget, elkülöníteni egy önálló kis egységet vagy okot. A kínai orvoslás logikája szintetizáló jellegű, megkísérli a tüneteket, jelenségeket egy jól értelmezhető együttesbe szervezni. A terápia pedig ezután megpróbálja visszaadni az egység egyensúlyát, visszaállítani az egyén harmóniáját.