Gyógynövényterápia
Gyógynövény - a természetes hatóanyag
A gyógynövényekben a természet gyógyító ősereje rejlik. Áldásos hatásukba vetett bizalom, a nagyszerű tapasztalatok és a szélesebb körű ismertetésük lelkes közönséget szerzett a növényi gyógyeljárásoknak, sőt az orvosok és az egyetemi orvostudomány számos jeles képviselője is elismeri ennek az irányzatnak a tudományosságát, alaposságát és hatékonyságát.
A XIX. század végén a vegyi szerekben való mámoros tobzódás idejét éltük, amikor az a nézet uralkodott a tudományos orvosi világban, hogy a mindent megváltó gyógyszer csak a kémiai konyha retortájából kerülhet ki. Ennek hatására sokszáz gyógyszer került a piacra, az orvosok kezébe de rövid idő múlva, mint teljesen haszontalan, sőt leginkább ártalmas, ismét eltűnt.
A vegyi nagyipar még ma is teljes készültséggel, hatalmas tőkével, dicshimnuszokkal – óriási reklámhadjáratokkal – kíséri világ-kreációit. Szomorú, hogy még ma is akadnak tudományosan felkészült orvostársaságok, magukat komolynak hirdető gyógyintézmények, amelyek szó nélkül „bedőlnek” a hangzatos reklámnak. Vagy talán nem dőlnek be ezeknek, hanem a könnyebb ellenállás irányába haladva, rossz kompromisszumot kötnek az igazi gyógyítás kárára.
A publikum nagy része azonban megelégelte a „kísérleti nyúl” szerepét és egyértelműen foglalt állást: elég volt a sok méregből, mi a természetes gyógymódot választjuk.
A gyógynövények kiválasztása
Nincs olyan betegség, amely az egész szervezettől teljesen függetlenül fejlődne ki és teljesen elhatárolva, az adott szövetbe ágyazná magát.
A gyógynövényterápia időtartama függ a betegségtől, a beteg pillanatnyi testi-lelki állapotától, és a gyógynövény terápiára való fogékonyságától.
A növényi gyógymódnak tehát lényegében az a célja, hogy a szervezetben fennálló megbomlott egyensúlyi állapotokat harmonizálja és a természetes öngyógyító képességet támogassa és fenntartsa.
Gyógynövények hatása
Az orvostársadalom is rájött, – persze a pacientúra is ösztönözte őket – amikor a vegyi gyógyszerekkel való kezelés hatására nem várt zavarok jelentkeztek, hogy érdemes visszatérni a gyógynövényekhez, illetve azok főzetéhez, kivonataihoz.
Ekkor azt tapasztalták, hogy magával a gyógynövénnyel – valamilyen formában – kezelve a beteget, kiegyenlítőbb, maradandóbb és mellékhatás-mentesebb gyógyulás, illetve hatás érhető el.
Gyógynövények önálló és együttes hatása
Bebizonyosodott az a Bürghi-féle gyógynövény-elmélet is, mely szerint ha több hasonló hatású gyógynövényt keverünk össze, a keverék hatása sokoldalúbb és hatékonyabb mint a csak egyetlen gyógynövényből készült, hasonló hatású, ugyanolyan mennyiségű kivonat. Vagyis a hatás nem az egyes füvek, alkotórészek összegével egyenlő, hanem azt jóval felülmúlja.
Az erős hatású – mérgező anyagot is tartalmazó – gyógynövényeknél azonban más a helyzet. Ezek a betegség tüneteire vannak hatással és nem hatnak az általános állapotra, s a betegséget leginkább okozó anyagcsere-zavarra, az összetételében beteggé lett vérre és testszövetre.
De még ezek a gyógynövények is jobbak mint a belőlük nyert – vagy szintetikusan előállított – puszta hatóanyag-kivonat mert a teljes növény használata esetén a gyógynövényben meglévő plusz vegyületek sok káros mellékhatást kiküszöbölnek, míg az előbbiek esetén ez nem történik meg.
A méreganyagokat nem tartalmazó gyógynövények viszont olyan anyagokat visznek be a szervezetbe, melyek normál körülmények között is megvannak az egészséges testben, – mert a jelenlétük létszükséglet – de, amelyek a test beteges állapotában megfogytak vagy teljesen hiányoznak, esetleg elváltoztak. Leginkább ez utóbbi gyógynövényeket állítja a szolgálatába a Phytotherápia, a gyógynövényekkel való gyógyítás.
Első megközelítésben a gyógynövények felhasználása egyszerű és rendszerint igen hatásos, mert kiválasztó képessége folytán kedvezően idézi elő a betegséget legtöbbször okozó méreganyagok eltávolítását a szervezetből.
A gyógynövények hatását vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy míg az egyik növény a test egyik szövetanyagával, a másik növény a testszövet másik részével van rokonságban az összetétele révén.
Ezáltal a gyógynövények hatóanyagai a vele rokon testszövetre ösztönzőleg, serkentőleg hatnak, amellett, hogy a szövet sejtjeinek táplálékot nyújtanak.
A méreganyagot tartalmazó gyógynövény is lehet szervműködést fokozó hatású, azonban a sejtet nem táplálja, mert a sejt munkáját, teljesítményét kierőszakolja. Ez erőt, energiát von el a sejttől, ami az adott szövetrész legyengülését eredményezi.
Néha persze még ilyen áron is megéri e növényeket használni mert ezeket sokszor súlyos, előrehaladott állapotú kórfolyamatoknál használják, legtöbbször gyógyszerek hatóanyagaként.
Ebben az esetben jobb megoldás ha az egész gyógynövény minden vegyületét tartalmazza a gyógyszer, a fent említett okok miatt.